Radócz Gábor Séták

Fantasztikus tavaszi vasárnap köszöntött ma ránk, olyan meleg napsütéssel, hogy megtelt a hegy sétáló, napozó emberekkel.

 

Vasárnapi filozófálásunk mai témája: önelfogadás és/vagy önfejlesztés?

Mindkét témában találunk posztokat, itt az Instagrammon is.

 

Vannak, akik az önelfogadás "bizniszben" vannak, és arról gyártanak tartalmakat, ahogy bemutatják az erre irányuló törekvéseiket, legyen az elfogadandó feladatuk aznap a testük, vagy az érzéseik, érzelmeik. Mások az önfejlesztésben vannak: edzéseiket vagy az éppen olvasott könyvet megmutatva bizonyítják, hogy ma mit tesznek a céljaikért.

 

Én azt gondolom, mindkettő nagyon fontos az életünkben. Önelfogadással azonban csak a nullán vagy, ahova egy erős mínuszból jöttél fel, ha valamiért odakerültél: ez bármelyikünk életében megtörténhet. Fontos, hogy megismerd, elfogadd és szeresd magad, azonban ha ezt elérted, az nem jelenti azt, hogy hátra is dőlhetsz.

 

Hiszem, hogy célunk, feladatunk, felelősségünk, kötelességünk, hogy az életünk során egyre jobb és jobb emberré váljunk. Az önelfogadással rögzített állapot viszonylagos: vagy a körülmények, vagy a saját döntéseink, tetteink révén, de folyamatosan változunk. Minden reggel, amikor a tükörbe nézünk, saját magunk egy újabb, frissebb kiadása néz vissza ránk, amelyet ismét el kell fogadnunk, majd pedig rögtön javítani és fejleszteni is rajta.

 

Ilyen csodálatos vasárnap délben az egyik legjobb módja, hogy ezt megtedd, egy hatalmas séta a természetben: átmozgatni a tested, felfrissíteni az gondolataid. Szép vasárnapot kívánok!