Radócz Gábor Séták

Szakadó eső a mai sétához.
 

A stresszel kapcsolatos legnépszerűbb hozzáállás az, hogy kerüld el. Válassz olyan szakmát, munkát, társat, életet, amelyben nincs stressz, viszont tele van madárcsicsergéssel, sétával vagy ágyban töltött délelőttökkel. Ezzel csak az az egy gond van, hogy ezt nagyon kevesen tudják megtenni, és ha ez még nem is lenne elég baj, az erről szóló posztok még azt is súgalják, hogy béna vagy, vesztes, aki nem tudja megszervezni az életét.

 

Valójában a stressz elkerülhetetlen, például számos munkakörben. Vezetőként - akár vállalatot, akár buszt vagy repülőgépez vezetsz -, vagy például orvosként, nővérként és még sokezer hívatásban, ahol életekért felelsz vagy hatalmas pénzek múlnak minden egyes mikro-döntéseden, amiből percenként van kettő.

 

Nemrégiben egy haza bank munkatársával beszélgetettem, aki elmondta, hogy a munkájának két feltétele van: a magas-szintű szakmai képzettség (Több mint 10 év), és a személyiség fejlesztése olyan szintre, amely képes ekkora nyomás alatt is teljesíteni. Az előbbit bármi megtanulhatja, aki szorgalmas, az utóbbira csak nagyon kevesek képesek.

 

Pedig erre van szükség: ha nem tudod elkerülni a stresszt, olyan személyiséget kell tudatosan fejlesztened, amely képest azt rutinná alakítani. Hogyan lehetséges ez? Beszélgetőpartnerem módszere az események utólagos, higgadt körülmények között való feldolgozása, végig-gondolása, egyedül, séta, sport vagy meditáció közben. A legtöbbet saját magunktól tanulhatunk, ha képesek vagyunk magunkra figyelni, magunkkal beszélgetni és a tanulságokat megállapítani. Nem véletlen van szüksége ma szinte minden embernek pszichológusra vagy coachra: ha nem vagy képes a belső hangoddal beszélgetni, keresned kell egy külsőt.

 

Ha az eseményeket utólagosan mindig kielemzed, képessé vélsz a stressz kezelésére, mi több: képes leszel az eseményeket előre látni, azaz iránytani is. A stressz pedig rutinná szelidül.