Radócz Gábor Séták

Néha valaki megkérdezi: nem unod a Gellért-hegyet? Mondjuk, Ő még még nem jött el velem sétálni .-)

 

Ahogyan a lapozós posztokban, úgy a sztorikban is bemutathatunk egy témát vállalkozásként is. Itt ugyan nem kapunk érte lájkot, de a sztorimatricákkal könnyebb iterakciót kiváltani, például lépésenként megkérdezni a néző figyelmét, mennyire ért egyet. Hosszútávon a sztorikban való elköteleződés többet is ér, mint az innen-onnan jött lájkok. Azok darabra ugyan megvannak, de nem jelentenek semmilyen  engagement-et.

 

A sztorik sem vesznek el: a profiloldalon a kiemelésekben a fontosabb témák rögzíthetőek fent, míg a posztok legördülnek. Bár nyilván posztokról is készülhet sztori, ami aztán rögzíthető, de ez már "róka-fogta-csuka". 

 

Ráadásul sztoriban kötetlenebben, életszagúbban szólhatunk a potenciális érdeklődőnkhöz. A posztban minden annyira steril, de ide bevihető több élet, játékosság, Úrambocsá' helyesírási hiba vagy nem tökéletes szövegelhelyezés. Ez a sztorik lényege: nem atom profinak mutatni magunkat, de ezáltal a nyers információn kívül valós érzelmeket is ki tudunk váltani. 

 

És épp ezért is nehezebb, mint lapozós posztot készíteni: ha nincs rendben a saját identitásod, brandinged, ha nincs meg a márkád hangja, akkor képtelen leszel jól sztorizni.

 

Tudtad, hogy brandinggel is foglalkozom?